10 éves várakozási idő

2007-ben még csak pár ezer, 2013-ban azonban már mintegy 180 ezer önkéntes nyugdíjpénztári tag számára járt le a tízéves várakozási idő pénztárukban.

 

Akiknek a várakozási idejük letelt, válaszút elé kerülnek: tagsági viszonyukat a tagdíjfizetés folytatása mellett fenntarthatják, vagy - szintén a pénztárban maradva - megtakarításukat részben, vagy egészben felveszik. Harmadik lehetőségként dönthetnek úgy, hogy felveszik egyéni számlájukon lévő megtakarításukat és tagsági jogviszonyukat megszüntetve kilépnek a pénztárból. Az esetleges kilépésre annak ellenére mód van, hogy ezek az állampolgárok még nem feltétlenül érték el a nyugdíjkorhatárt.

 

Akik úgy határoznak, hogy további tagdíjat nem fizetnek, de addigi megtakarításaikat az önkéntes nyugdíjpénztárban hagyják, azok azt - hozamokkal megnövelve - majdan nyugdíjas éveikben kapják vissza szolgáltatásként.

 

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint 2007-ben elenyésző számban akadtak olyanok, akik a tíz év lejárta után felvették megtakarításaikat. A Felügyelet 2014-ben sem számít tömeges kilépési hullámra. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak 2013-ban kétszámjegyű nominális, illetve reálhozamot értek el.

 

Az önkéntes nyugdíjpénztár fő feladata a nyugdíjcélú megtakarítás előteremtése, s ezt a jogalkotó adóeszközökkel is támogatja. A nyugdíjkorhatár elérése előtt esetlegesen kivett befizetés - tehát a tőkerész - így jövedelemnek minősül és a pénztártagnak személyi jövedelemadót, illetve egészségügyi hozzájárulást kell utána fizetnie. Az évek során elért hozam viszont adómentesen felvehető.

 

A jogszabály szerint - némi további türelem árán - mégis lehetőség van a tőkerész adómentes felvételére is. Aki az előtakarékoskodás 12. évében veszi fel tőkéjét, annak az összeg kilencven százaléka után kell adót fizetnie, s az ezután következő időszakban évi tíz-tíz százalékkal csökken ez a fizetendő mérték. Ez azt jelenti, hogy 21 évi pénztártagság után a tag teljesen adómentesen juthat hozzá tőkerészéhez, még akkor is, ha nem érte el az öregségi nyugdíjkorhatárt. Ha tehát valaki 1994-ben lépett be pénztárába, akkor 2004-ben vagy 2005-ben történő kivét esetén a teljes összeg után adózott volna, 2006-ban viszont már csak a kilencven százalék után. A teljes adómentességre e pénztártagnak 2015-ig kell várnia.

 

Ha valaki csak megtakarítása egy részét veszi fel a tíz éves várakozás lejárta után, tudnia kell azt is: a részleges kivétekre a jogszabály szerint csak három-három évente van mód. Nem lehet tehát évente igényelni az összeg egy részét.

 

Az önkéntes nyugdíjpénztárból a tag időlegesen úgy is kaphat pénzt, ha nem veszi fel megtakarításait. A pénztár ugyanis - ha alapszabálya megengedi - a tag egyéni számláján lévő összeg harminc százalékára rúgó összegű tagi kölcsönt nyújthat, legföljebb egy éves futamidőre. Ehhez azonban legalább három éves pénztártagságot kell igazolni.

 

A pénztártag - a várakozási idő letelte, illetve a nyugdíjkorhatár elérése után - emellett egyéni számlakövetelésének legfeljebb ötven százalékát a hitelintézeti törvény hatálya alá tartozó hitelintézettel kötött szerződésben fedezetként felajánlhatja, ha rendelkezik arról, hogy a pénztár az egyéni nyugdíjszámlájára tagi lekötést vezessen fel.

 

A pénztártagoknak célszerű egyéni élethelyzetük alapján dönteni a pénztártagság fenntartásáról vagy az esetleges kilépésről a tíz éves várakozás után. A nyugdíjkorhatárhoz közelebb állóknak érdemes kivárniuk a nyugdíjkorhatár elérését, amikor adómentesen juthatnak hozzá a teljes megtakarításukhoz. Ha a pénztártag munkáltatói hozzájárulásként kapja tagdíját (s nem maga fizeti), minden bizonnyal kár lenne lemondania egy, számára adókímélő juttatásról. Fontos szempont, hogy az adott pénztár mennyire eredményesen sáfárkodott az előző években. A megfelelő költséghányadú, s jó hozamokat elérő pénztár hosszú távon is jó befektetésnek tűnik.

Forrás: MNB-PSZÁF